Nagykanizsán élek és jelenleg két hobbim van, amivel bármikor szívesen töltöm a szabadidőmet; ezek a túrázás és a fotózás. A fotózás kb. 15 éve az életem része, bár azóta többször alábbhagyott a lelkesedésem, és ha meg is váltam az éppen aktuális fényképező szettemtől, egy idő után azon kaptam magam, hogy a mobiltelefonommal keresem a megörökíthető pillanatokat. Eddig igazán az utcai fotózás, és – a túrázásból adódóan – a természetfotózás érdekelt. A portréfotózással 2018-ban kezdtem el foglalkozni. Régóta motoszkált a fejemben a gondolat, de valahogy még nem éreztem, hogy tudnám is csinálni.

A portréfotózás sokkal nagyobb kihívás, mint természetet, utcát vagy eseményt fotózni, hiszen utóbbiaknál annyi a feladatom, hogy jó helyen, jó időben nyomjam meg az exponáló gombot. Portrénál nem csak annyi a dolgom, hogy tudjam az éppen aktuális fényviszonyoknak megfelelő beállításokat használni, hanem fontos hogy nyitottan, érdeklődően közeledjek a partneremhez. Úgy gondolom, hogy ez partnerség, hiszen közös célunk, hogy a végeredmény mindkettőnk számára a lehető legjobb legyen.

Még az út elején járok, de úgy érzem, minden egyes portréfotózással fejlődök. Nem csak technikailag, hanem legyőzve önmagam korlátait, túllépve a berögzült mintáimon, nyitottabban tudok közeledni az emberekhez. Ezért is izgatottan várok minden egyes új fotózást, és örülök, hogy olyan embereket ismerhetek meg, akiket másként nagy valószínűséggel sohasem.

Ha tetszenek a fényképeim, keress meg bátran a kapcsolati oldalamon lévő elérhetőségek bármelyikén.